38. hét

Ma hazajöttem Szekszárdra és már nem is megyek vissza az otthonunkba, csak Petivel a karomban! :) Rengeteget gondolok már a szülésre, de most sem félelemmel. Tudom, hogy minden rendben lesz, a fájdalommal meg csak lesz valami. Azt olvastam, hogy arra kell gondolni, hogy a fájdalom nekem is és Petinek is segít, el kell benne merülni. Hát majd igyekszem, lehetőleg nyakig. Epidurális érzéstelenítést nem szeretnék. Azt olvastam, hogy az, aki ilyen beavatkozás nélkül szül, sokkal ösztönösebben cselekszik a szülés alatt és az első napokban is a hormonok miatt. Továbbá a gondolat, hogy egy tű mered ki a gerincemből végig...... hát ez sokkal ijesztőbb mindennél!!!! Ennek ellenére az epidurálisnak is vannak előnyei: annyira ellazítja a csípő-fenék tájékot, hogy könnyebben kijön a baba és a méhlepényt plusz oxigénnel látja el, ami a kicsinek nagyon fontos. Ezért koraszülés esetén meg se kérdezik, hogy kér-e a kedves kismama, automatikusan adják. Peti továbbra is aktív, kommunikatív kis csibész! Tegnap például addig rugdosott reggel, amíg meg nem ígértem neki, hogy felöltözöm és elmegyünk sétálni... Tudtam, hogy azért tekereg, mert megszokta a sétát, de mivel az apukája éjjel 3-kor jött meg és még aludt, gondoltam elsétálgatok a lakáson belül. Na hát a gyereket hason belül sem lehet átvágni!! Csak nem hagyta abba, jelezve, hogy ugye viccelek és csak akkor nyugodott meg, amikor megígértem, hogy felöltözöm és elmegyünk a piacra. Nem viccelek!!!! Ahogy megígértem neki, abbahagyta és persze a séta alatt is elégedetten, csendben elvolt..... Egyébként a sétákhoz nagyon ragaszkodik, gondolom ahogy macisan,döcögve megyek, édesen ringatom és ezt piszkosul élvezi. A meleg-ügyben sincs változás, továbbra is lerúgja rólam a takarót, pulóvert. Szóval kommunikálunk, mint a nagyok!!!! :)