2012. április 20. napján, éjjel 11 órakor ismételten megindultak a fájások, valamint a nyákdugóm is teljes egészében távozott. Felkeltem és elkezdtem mérni a fájásokat. Reggel fél 4-re 5 percesek lettek, így felkeltettem a családot, hogy itt az idő, indulni kell. Lezuhanyoztam, majd mire a kórházba értünk már 4 percesek voltak a fájásaim. A kórházba érkezve a szülőszoba recepcióján leültettek és felvették az adataimat, miközben görcsöltem. Ezt követően kaptam egy csini kék kórházi hálóruhát, majd megvizsgált az ügyeletes orvos és fél órás NST-t kért. Ez az NST gép sokkal modernebb volt, mint a földszinten használtak. Nem kellett nyomkodni a kapcsolót és a fájásaimat számokban is mérte. Ekkor egy ujjnyira voltam kitágulva, a fájások 20-asok voltak. A folyosón ült Viktor és Orsi, a nővérek kiküldtek hozzájuk, itt kellett várakoznom. Nagyon hideg volt és a fájásaim csak erősödtek. Szóval a folyosón vajúdtam.... Gábor fél 8 körül ért be, rögtön megvizsgált. de sajnos továbbra is csak egy ujjnyi volt a méhszájam nyitottsága. Ekkor előkészítettek a nővérek: borotválás, beöntés, 40 perc a WC-n, majd fürdés. Irány a szülőágy!!!!! Felfeküdtem, rám kötötték ismételten az NST-t és nagy sokára az uramat is beengedték hozzám. Mivel nem tágultam, infúzióba oxitocint kötöttek be, azzal serkentve a fájástevékenységet. Az ágyon nagyon kényelmetlen volt, így leköltöztem a labdára. Viktor folyamatosan simogatta a hátamat, mosolygott, biztatott, tartotta bennem a lelket. Nélküle nem tudtam volna végig csinálni!!!!!!!!!!!!!!!!! A fájásaim az oxitocin hatására erősödtek és sűrűsödtek, végül 1-2 percenként jöttek és 1-2 percig tartottak. A végére a fájásaim 120-130-asok voltak és egyszerűen nem kaptam levegőt. Sosem éreztem még ilyet és igazából le sem tudom írni az érzést. A gyógyszer és a fájdalom hatására remegtem, már nem tudtam egyedül ülni sem. Mivel a fájások ellenére nem tágultam, burokrepesztés mellett döntött Gábor. Az első kísérlet sikertelen volt, de a második után dőlt belőlem a magzatvíz. Délután 14 órakor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Még, ha ki is tágulok 5 ujjnyira, nem lesz erőm kitolni a gyereket., így szóltam a Gábornak. 15 óra vajúdás után 2 ujjnyira tágultam..... Megbeszéltük, hogy nem várunk tovább a baba egészsége miatt sem, irány a műtő. Feltoltak az emeletre, ahol pikk-pakk felkészítetek a műtétre. Annyira remegtem a fájdalomtól, hogy le kellett fogni a gerincbe adandó érzéstelenítés közben. A műtőben mindenki nagyon kedves volt, végig beszélgettek velem. 14 óra 15 perckor Gábor kiemelte Petit a hasamból, aki azonnal, hatalmas hangerővel felsírt, majd megmutatta nekem. Ilyen boldogságot még sosem éreztem!!!!!!!!!!!!!!! Patakokban folytak a könnyeim. A gyerek gyönyörű volt, 3670 g és 53 cm, és tökéletesen egészséges. Petit kivitték megmutatni, így az apukája, a nagyszülei és Orsi azonnal megcsodálhatta. Hozzám a műtőbe felöltöztetve is visszahozták, adhattam neki egy puszit. A fellegekben jártam!!!! Petit két órás megfigyelésre vitték, engem pedig az osztályra. Két óra múlva megkaptam a csöpségemet és megszoptathattam. A kórházban 6 napot kellett eltöltenünk, ahol már másnap déltől rám volt bízva kicsinyem. A nővérek szinte minden nap elmondták, hogy mennyire szép ez a gyerek, milyen magabiztos és feltűnően erős. Az osztályon több kismama is odajött hozzám, hogy milyen szép a fiam. Csütörtökön délben értünk haza. Peti gyönyörű, ügyes, kiegyensúlyozott nagyon jó baba, a szülei, nagyszülei pedig röpködnek a boldogságtól!!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése